"Ha megkérdeznének tíz magyar embert, hogy miben áll a magyarságuk, tízen tízféleképpen válaszolnának. Ha megkérdeznék ugyanezt a tíz embert, mi jellemzi a németet, a franciát, az angolt, talán pontatlan válsazokat adnának, de a válaszok nem volnának már annyira eltérőek, mint az előbbi esetben. Ha tíz németet a németsége, tíz franciát a franciasága, tíz angolt az angolsága felől kérdeznének meg, sokkal jellemzőbben és jóval egyöntetűbben válaszolnának nálunknál.
Öreg hiba ez. Későbben ugyan látni fogjuk, hogy ebben a nagy tétovaságban is rejtezik jókora adag magyarság, s jellegzetesen magyar dolog nem lenni vele tisztában, mi az, hogy "magyar". Mégsem jó ilyen fontos és lényeges dolog felől még mindig, továbbra is bizonytalanságban maradnunk. Nem azért, mert az ellenkezője napjainkban fölöttébb divatozik; múló valami a divat, nem érdemes nagyon kapni rajta. Nem is azért, mmintha az, aki magyar, a sötétben és könyv nélkül is jobban ne tudna magyar módra viselkedni, mint akárki más, aki kótából tanulta. Hanem azért jó tisztában lennünk vele, hogy mi a "magyar", mert ha tudjuk, hogy mi is hát voltaképpen, nem lehet többé bennünket hamisítványokkal és bolondításokkal falnak állítani."
/Karácsony Sándor/